Farkasmály története

A Farkasmályi pincesor, avagy az első csákányvájástól napjainkig

Farkasmály, avagy a farkasnak a mellső lába közti prém szőrzete, ahonnan a XVII. század végén megszületett pincesor a nevét kapta. A Sárhegy lábánál 5 méter magas, természet alkotta sziklafalakat találtak a gyöngyösi lakosok, ami felkínálta a lehetőségét a pincék vájásának. A XVIII. század közepére már 26 pince készült el, amelynek a többsége pincefolyosón keresztül összeköttetésben állt a szomszédjával.

Megkövesedett vulkanikus kőzet, andezit tufa, melynek vájásakor nagy gondot fordítottak, hogy minden pince kifelé lejtsen, s ez által a mustgáz és a folyadékok kiutat találjanak a pincékből. Közép- és Kelet-Európa legnagyobb kézzel vájt pincéje található itt, Magyarország legnagyobb történelmi borvidékén, mesés természeti környezetben. A pincesor mikroklímája – melyet az otthonadó völgy és a helyenként 15 méter magas fák alakítottak ki – optimális helyszínként szolgálnak a meleg nyári napokon az üdítő borfogyasztásra.

A Farkasmályi Promontorium

Ott, ahol e század elejétől egész 1888. évig vígan dalolt a szüretelő nép, ott, ahol poharak csengése és elmés köszöntők között csapongott a kedély, ezer és ezer akószámra hevert a drága nektár, ott az 1900. évig csendes, mélabús volt minden. Üresek voltak a pincék, búskomoran jártak a szőlőtulajdonosok, akik szomorkodva emlegették az elmúlt idők dicsőségét, az elmúlt idők víg szüretjét. Mindezt egy piciny bogár, a philoxera okozta, mely pár év alatt tönkretette a nagykiterjedésű és bőven termő hazai szőlőültetéseket, koldussá tette a szőlőbirtokosokat, kik reménytelenül kétségbeesetten néztek a jövő elé.

Ámde minden bajra legjobb orvos az idő. 1893-ban Farkasmály és környéke kihalt és elhagyatott állapotban volt. A szőlők felújítása nagyon lassan és nehézkesen indult. Vagyonosabb szőlősgazdák kezdték el az eme ritka direkt termő fajok ültetését és a vadvessző beojtását, mely utóbbi – szakértő munkás hiánya miatt – sok balsikerrel, s temérdek kiadással járt. A város vadvesszőtelepeket állított fel s azok vesszőjét ingyen osztotta szét a szőlősgazdák között. De ez sem járt nagy sikerrel. Megindultak azonban a szőlészeti tanulmányutak, s a borászati kiállítások, melyekből nagyon sokat tanultak úgy a szőlősgazdák, valamint a szőlőmunkások. Ennek aztán csakhamar sikere lett, mert szőlőműves népünk megtanulta a szőlő fás és zöld-ojtásának készítését s erélyesebben fogott a szőlőtelepítéshez és a szőlő ojtás-készítéshez. Ennek eredménye az lett, hogy 1895. év augusztus havában már az Esztergom- Fehér-, és Pest-vármegyék szőlőbirtokosainak egy csoportja a tanulmányi utazásokból Gyöngyösre is lejöttek és elismerően nyilatkoztak a város és egyes birtokosok szőlőtelepeiről.

Ettől fogva rohamosan indult meg a szőlőfelújítás, úgy, hogy évről évre nagy arányban szaporodott a felújított szőlők száma, melyeknek 1910. évi termése úgyszólván felülmúlta a régi szőlők termésének mennyiségét, s megtöltötte a farkasmályi pincék minden hordóját, s pénzel rakta tele a gazdák tárcáját. Az emberi szorgalom rövid 15 év alatt így küzdötte le a philoxera-vész csapását és így állította vissza a gyöngyösi szőlők és borok hírnevét.

A városi levéltár adatai szerint, Farkasmályi Promontoriumnak hívták azon területet, melyen a trachit-kősziklába vájt pincék vannak. E területnek a közepén, vagyis a második kőhídnál fekvő területen vannak a legrégibb pincék, hol az első pince 1785. évben keletkezett. E pincét Nagy József postabirtokos építette és némelyek szerint csak ez az egy pince volt a Farkasmályban egész 1829. évig. Ezzel egy idős (ha nem idősebb) a hajdani Báró Orczy Lőrincz kettős pincéje, ami mellett bizonyít azon körülmény is, hogy az abból elpusztult 200 akós hordó ajtó keresztvasán az 1801. évszám bevésve találtatott. És tekintve a XVIII. század elején még fennálló földesúri jogokat és a dézsmaszedést, e föltevés nagyon jogosult, mert csakis oly nagybirtokú földesúrnak, mint Báró Orczy Lőrincz lehetett szüksége, igénye és tehetsége oly nagyszabású kettős pincét fúratni. Csak is ő utána jöhettek aztán a kisebb földbirtokosok a pincék fúratásával 1829. és 30. év körül. Az 1836-os dézsmajegyzék szerint a 6 megépült pince tulajdonosai: Nagy Józsefné, Puxler Alajos, Szentesy János, Bíró Orczy Lőrincz és Punder Ferencz.

A pincesor területi elrendezése

A farkasmályi szőlők 1750. évben lettek ültetve. Egy részét már eltűntette az uniós kivágási támogatás, de mai napig képesek érmes borokat produkálni. A Sárhegy lábánál a vulkanikus talaj kiváló lehetőségeket biztosít ehhez.

A Farkasmályi pincesor a Mérges patak mély völgyében fekszik. A pataknak a keleti partján a Sárhegynek messze elnyúló lába végződik és ott egy függélyesen meredek sziklafalat képez, amely néhol 5-6 méter magas. Ezek a sötétkékszínű trachit sziklafalak nem mesterségesen vannak levágva, hanem vulkanikus eredetű természetes telérképződmények. A patak partján önként kínálkoztak pincefúrásokra. A pincék legtöbbje egyenes ágú, de találunk közte Y alakút és több végződik teremben vagy köttetik össze folyosóval. Az első pincék tekintélyes méretűek. Hosszuk eléri az 50 métert, belmagasságuk a 4 métert.

A felső részen lévő szép platánfákat többnyire a Farkasmály remetéje, Balla Antal 1836-ban ültette. Ezen négy fa közül 3 még mai napig jó egészségnek örvend. A felső részi pincéknél sokkal nagyobb az előtér, mint az alsó részen, ez is lehet az oka, hogy a legnépesebb mulatságokat és víg szüreteket itt tartották, főleg az 1850-60-as években. Egy ilyen szüreti mulatságot 1855-ben Spetykó Gáspár híres gyöngyösi költő is megénekelt. Sokszor mulattak ott a két Vachott, Sárossy Gyula, Zalár József és más híres emberek.

Az 1890-es években a diákmajálisoknak is kedvelt színhelye volt. A világháborúk alatt több ezer ember számára jelentett oltalmat a harcok elől, melynek emlékét a pincesor közepén állított Máriácska szobor hirdeti.

Az 1900-as évek

A pincesor fénykorát a két világháború között élte, amikor Gyöngyös, a szőlő és a bor városának borkereskedelmi központja és mulató, szórakozó övezete volt. Céh mesterségenként érkeztek főként a szüreti időszakban, hogy a présházak előtt dalolva köszöntsék az új évjárat gyümölcsét. Ezt a felemelkedést törte meg a második világháború, amikor 8ezer ember talált menedéket a Mátra hegyvonulatánál hosszú ideig megálló front harcai elől. Ekkor érte bombatalálat a pincesor végén lévő szállodát, ami ennek következtében semmisült meg teljesen. Az államosítás utáni időszak nem kedvezett a magyar szőlőtermesztésnek, de talán még ennél is nagyobb károkat szenvedett a farkasmályi terület, hiszen az 1990-es évek elejére elhanyagolt kies völgyként már csak a pincelyukak hirdették egykori élet nyomait.

Újbóli fejlődése a privatizáció után indult meg és jelenleg is zajlik. Budapesthez való közelsége és a jelenlévő boros gazdák megbízhatósága növeli értékét, kiegészítve az első benyomás hatásával, hogy egy teljesen más világba csöppent a látogató.

A Farkasmályi pincesor közel 250 éves történelmét a többszöri hanyatlás felemelkedés jellemzi, s hogy az utóbbi maradjon érvényben, látogasson el hozzánk minden évben és kóstolja meg az új évjárat zamatát!